A merevedési zavar (vagy erektilis diszfunkció, ED) definíció szerint a kielégítő szexuális interakcióhoz tartósan (vagy visszatérően) elégtelen fokú merevedési képességet jelenti, legyen szó akár annak elérésének, akár fenntartásának zavaráról.

Az életkor előre haladtával gyakorisága emelkedik, a 40-70 év közötti férfi populáció 52%-nál fordul elő, becslések szerint jelenleg világszerte kb. 320 millió férfit érint.

A háttérben álló okok között elsőrendűen megemlítendő a magasvérnyomás-betegség, cukorbetegség, metabolikus szindróma, iszkémiás szívbetegség, különböző hormonális eltérések (tesztoszteronhiány, pajzsmirigy-betegség), pszichiátriai kórképek (depresszió, szorongásos zavarok) és neurológiai betegségek (gerincvelő-sérülés, sztrók, Parkinson-kór). Fontos megjegyezni, hogy a merevedési zavar az akár tünetmentes szív-érrendszeri megbetegedés egyik első megjelenési formája lehet, így 40 év feletti férfiaknál még szív-érrendszeri tünetek hiányában is kardiológiai kivizsgálás szükséges. Ezekkel együtt jelentős rizikót jelentenek bizonyos életmódi faktorok is: mozgáshiány, dohányzás, kábítószer-használat, túlzott alkoholfogyasztás. A merevedési zavar együtt járhat más urológiai betegségekkel is, mint például a jóindulatú prosztata megnagyobbodás (BPH) és a kismedencei fájdalom szindróma (CPPS)/krónikus prosztatagyulladás, ezekkel egymás tüneteit ronthatják. Rosszindulatú urológiai betegség (prosztatarák, hólyagrák) esetén végzett radikális műtét (prosztatektómia, cisztektómia)/sugárkezelés után is kialakulhat.A diagnosztika első lépése a részletes kórtörténet-felvétel, melynek ki kell terjednie a lehetséges társbetegségek meglétére, rendszeresen szedett gyógyszerekre, életmódi tényezőkre, rizikófaktorokra (pl. alkohol, dohányzás), illetve az esetleges egyéb szexuális tünetekre is (libidó, orgazmus, ejakuláció). is. Ha szükséges, a partner is bevonható a szexuális anamnézis felvételébe. Fontos információ a hajnali erekciók megléte/hiánya is. A szexuális tünetek objektivizálásban igen hasznosak a különböző kérdőívek, a legelterjedtebb validált teszt a Merevedés Minőségi Mutatója (MMM, angol nyelvterületen IIEF) kérdőív. Középkorú-idősebb betegek esetében általában szervi eltérés keresendő a panaszok hátterében, míg fiataloknál sok esetben pszichés tényezők igazolhatók (pl. párkapcsolati probléma, szorongás stb.).

Következő lépcsőként elengedhetetlen a fizikális vizsgálat, alapvető a külső nemi szervek vizsgálata, emellett általában érdemes figyelni a páciens által keltett „összképre” is (másodlagos nemi jellegek (szőrzet) jelenléte, elhízás, stb.).

A laborvizsgálatok közül elengedhetetlen a szénhidrát- és zsíranyagcsere vizsgálata (éhomi vércukorszint, HbA1c, lipidszintek), hormonvizsgálatok (elsősorban a szérum tesztoszteronszint mérése, amely reggel 7-11 óra között mérendő, éhgyomri állapot mellett), illetve további kiegészítő vizsgálatok (pl. PRL, LH, TSH, PSA) is szükségesek lehetnek.

Ritkán speciális vizsgálatokra is szükség lehet, mint pl. a pénisz duplex ultrahang vizsgálata, érfestéses vizsgálatok vagy az éjszakai pénisz tumeszcencia- és rigiditási teszt.

A kezelésben elsődleges, hogy a páciensek szakszerű segítséget kapjanak, célszerű andrológushoz/urológushoz fordulni és nem az interneten megvásárolható számtalan, sokszor kétes eredetű, gyakran bevizsgálatlan „étrendkiegészítőre”, illetve gyógyszerre hagyatkozni a probléma megoldásában, mivel ezek egyrészt késleltethetik a hatékony orvosi ellátást, másrészt akár az egészségre ártalmasak is lehetnek.

A kezelési stratégia kialakítása az elvégzett vizsgálatok eredményét figyelembe véve, egy részletes konzultációt követően, egyénre szabottan kell, hogy kialakításra kerüljön, tekintettel a páciens igényeire.
Fontos megjegyezni, hogy tesztoszteronhiány (hipogonadizmus) esetén, amennyiben a páciens gyermekvállalásban már nem gondolkodik, az adekvát kezelést a tesztoszteron pótlása (injekció/gél formában) jelenti. Amennyiben a beteg vizsgálata során pszichés komponens szerepe is felmerül, szexuálpszichológiai konzultáció javasolt.

Az ábra felső részén egy sorban látható kezelési módozatok egymással egyenrangúak, azokat megismerve a páciens preferenciája alapján választhatunk közülük. Az alacsony intenzitású lökéshullám kezelés (Li-ESWL) hazánkban korlátozottan érhető el. Ezen, első- és második vonalban szereplő kezelések sikertelensége esetén jön szóba, utolsó lehetőségként a pénisz protézis implantációja. A következőkben ezen módszerekkel kapcsolatos lényegi tudnivalókat foglalom össze.

Foszfodiészteráz-gátlók (PDE5-I)
Az 5-ös típusú foszfodiészteráz-gátló (PDE5-I) hatóanyagok szájon keresztül szedhető gyógyszerformában alkalmazhatók, a Viagra 1997-es forgalomba hozatala óta forradalmasították az ED kezelését. Magyarországon jelenleg 4 hatóanyag van forgalomban: szildenafil, tadalafil, vardenafil, avanafil.
Ezen gyógyszerek igen jó hatékonyságúak, alapvetően kevés, enyhe mellékhatással (fejfájás, kipirulás, emésztési zavar, orrdugulás, szédülés, hátfájdalom, stb.) bírnak, azonban van néhány kórállapot, amikor nem alkalmazhatóak: 3 hónapon belül lezajlott szívinfarktus, 6 hónapon belül lezajlott sztrók, súlyos szívelégtelenség (≥NYHA II), instabil angina. Ezeken túl a túlzott vérnyomás esés veszélye miatt nitrát tartalmú gyógyszerrel sem alkalmazhatók együttesen.
A szildenafil a leggyakrabban alkalmazott, ún. „on-demand” (alkalmankénti) szer. A piacon 25-,50-, illetve 100 mg-os kiszerelésben érhető el, kb. egy órával az aktus előtt szükséges alkalmazni. A javasolt kezdő dózis 50 mg, mely a hatás függvényében csökkenthető vagy növelhető, mindig a legkisebb hatásos dózis alkalmazandó. A gyógyszer felszívódását a zsíros ételek ronthatják.
A tadalafil az ún. „weekend-drug”, mivel rendkívül hosszú, akár 24-36 órás hatástartam is elérhető vele. Ez a szer 5-, 10-, illetve 20 mg-os kiszerelésben érhető el, legalább fél órával az aktus előtt szükséges bevenni, felszívódását az ételek kevésbé befolyásolják. A javasolt kezdő dózis 10 mg, amely a hatás függvényében csökkenthető vagy növelhető, szintén mindig a legkisebb hatásos dózis alkalmazandó. Amennyiben egy héten legalább két alkalommal alkalmazzák vagy a panaszok mellett prosztatamegnagyobbodás és vizelési zavarok (BPH/LUTS) is fennállnak, a napi adagolás (5 mg-os dózisban) megfontolandó.
A másik két, ritkábban alkalmazott hatóanyag közül a vardenafil (5, 10 ,20 mg) előnye, hogy szájban oldódó formulációban is elérhető és hatása gyorsabban épül fel, mint a korábban említett két szeré. Az avanafil (50, 100, 200 mg) a leggyorsabban ható PDE5 gátló, maximális hatékonyságát akár 20 perc alatt is elérheti.

Barlangos test injekciós kezelése
Alkalmazása során egy prosztaglandin nevű anyag (PGE1 analóg, alprosztadil) kerül injektálásra, követlenül a barlangos testbe. A hatásos dózist ki kell titrálni. Ezt követően a páciens már önállóan alkalmazhatja. Az injekciót a pénisz testének oldalsó területén szükséges beadni, annak fertőtlenítését követően, az orvosi útmutatásnak megfelelően. A hatás általában 15 perc alatt kialakul. A kezelés előnye, hogy PDE5 gátlók hatástalansága esetében is hatékony lehet, illetve, hogy magas szív-érrendszeri rizikójú betegek esetében is biztonságos. Hátránya a nagyobb invazivitás, melytől a betegek idegenkedhetnek, mellékhatása a beadás helyét érintő fájdalom, bevérzés, ritkán priapizmus (4 órán túl tartósan fennálló merevedés), hosszútávon fibrózis lehet.

Vákuum eszköz
Más néven „péniszpumpa”, mely egy műanyag harangból és egy szilikon gyűrűből áll. A műanyag hengerben vákuum hozható létre a levegő kipumpálásával, mely előidézi a barlangos testek vérbőségét, majd a szilikon gyűrűt a péniszgyökre csúsztatva az a merevedést fenntartja. Idős, sok társbetegséggel élő páciensek esetében lehet hasznos, akik csak alkalmanként élnek szexuális életet és a többi terápiás lehetőség azok kontraindikációja (PDE5-I) vagy kézügyesség hiánya (pl. injekció) nem jön szóba.

Pénisz protézisek
Amennyiben valamilyen okból egyik korábban említett alternatíva sem jelent megoldást a páciens számára (súlyos diabétesz/érbetegség, gerincevlő sérülés, korábbi onkológiai műtét (pl. radikális prosztatektómia), stb.), utolsó lehetőségként pénisz protézis beültetése jön szóba. Az itt használt protézisek hazánkban egyelőre sajnos csak magánegészségügy keretei között érhetők el.
Két alapvető típus létezik:

• Ún. szemirigid protézis
• Többrészes, ún. hidraulikus protézis

A szemirigid hímvessző protézis esetében 1-1 merevített szilikonrúd kerül behelyezésre a barlangos testekbe. Előnyös, hogy a műtét technikailag egyszerűbb, rövidebb, maga az implantátum olcsóbb, kevésbé hajlamos meghibásodásra, hátrányként a természeteshez kevésbé hasonlító merevedés említhető (a pénisz állandó merev állapotban van, kézzel egyenes helyzetbe hajlítva „aktiválható”).
A hidraulikus hímvessző protézisek általában három részből állnak:

1. 2 db felfújható „henger” (cylinder)
2. Pumpa
3. Folyadéktartály (reservoir)

A barlangos testekbe kerülnek beültetésre a felfújható implantátumok, melyeket a pumpával irányítva a folyadéktartályban lévő folyadékkal feltöltve/azt a tartályba visszapumpálva tudunk merev/petyhüdt állapotba hozni. A pumpa diszkréten a herezacskóba, a folyadéktartály pedig a szeméremcsont felett a hasfal mögé/hasfalba kerül beültetésre.
A hidraulikus protézis által elért hatás közelíti legjobban a természetes erekciót, használata könnyedén elsajátítható, kényelmes megoldást jelent a betegek számára. Hátránya a magasabb költség, a komplexebb sebészi technika igénye, illetve az összetettebb, több alkatrészből álló rendszerre való tekintettel a magasabb meghibásodási arány.

Források:
Feldman HA, Goldstein I, Hatzichristou DG, Krane RJ, McKinlay JB. Impotence and its medical and psychosocial correlates: results of the Massachusetts Male Aging Study. J Urol. 1994 Jan;151(1):54-61. doi: 10.1016/s0022-5347(17)34871-1.

Ayta IA, McKinlay JB, Krane RJ. The likely worldwide increase in erectile dysfunction between 1995 and 2025 and some possible policy consequences. BJU Int. 1999 Jul;84(1):50-6. doi: 10.1046/j.1464-410x.1999.00142.x.

Saloni A, Bettocchi C, Capogrosso P, Carvalho J, Corona G, Dinkelman-Smit M, Hatzichristodoulou G, Jones TH, Kadioglu A, Martinez-Salamanca JI, Minhas S, Serefoglu EC, Verze P, Boeri L, Cocci A, Falcone M, Gül M, Kalkanli A, Morgado LA, Milenkovic U, Russo G, Bezuidenhout C, Smith EJ. EAU Guidelines on Sexual and Reproductive Health. (EAU Guidelines Office, Arnhem, The Netherlands, 2024).

Smith WB 2nd, McCaslin IR, Gokce A, Mandava SH, Trost L, Hellstrom WJ. PDE5 inhibitors: considerations for preference and long-term adherence. Int J Clin Pract. 2013 Aug;67(8):768-80. doi: 10.1111/ijcp.12074.